Régen ragadtam klaviatúrát, aminek számos oka volt, de magyarázkodás helyett most mással tölteném ki a sorokat és az időtöket. A fórumon már megjegyeztem, hogy a védelem nyeri a bajnokságot, a mi védelmünk pedig finoman szólva sem jó erre. Úgy tűnik ezzel más szakírók is egyetértenek. A következőkben Mark Bradley bejegyzését dolgozom fel. Nem akarok messze menő következtetéseket levonni, sem pedig ujjal mutogatni. De egy dolog világos és ezt már egy korábbi bejegyzésben meg is írtam: akkor az edzői stábot cseréltük, mert úgy hittük, a játékosállomány rendben van. Idén bebizonyosodott, hogy ez hiú ábránd volt. Ideje hát a játékosok között keresgélni a hibákat és megtenni a szükséges lépéseket.

2009. január 3.: A Falcons 30–24-es vereséget szenved a playoff első körében az Arizona ellen. Dimitroff következtetése, hogy a védelemnek erősebbnek, gyorsabbnak, jobbnak kell lennie. Az új szezonban az Atlanta 5 helyen változtatta meg a kezdővédelmet.

2013. január 20.: A Falcons 17 pontos előnyt ad el az NFC döntőben, egy héttel azután, hogy egy 20 pontos előnyt szórakozott (majdnem) el. A két playoff meccs második félidejében, 8 nap alatt az Atlanta 42–10-es pontarányt könyvelt el a rosszabbik végéről. Nem azon kell csodálkozni ezt látva, hogy egy meccset elbuktunk, sokkal inkább azon, hogy a francba sikerült így megnyerni egyet.

A tények makacs dolgok 1.: A Falcons védelme 2008-ban, Dimitroff és Smith érkezésének évében 24. helyen zárt, amiben nagy szerepe volt az örökölt játékosállománynak. A Falcons védelme 2012-ben, 5 játékosbörze és 5 holtszezon után – ami lehetőséget ad az építkezésre – a 24. helyen végzett az NFL-ben.

A saját árnyékünk: Ha a Falcons TD-t szerzett volna vasárnap az utolsó támadásából, most egyáltalán nem beszélgetnénk arról, hogy miért rossz a védelem. De nem szereztek 6+1 pontot... ez a kegyetlen valóság. A győztesek csomagolhatnak és irány NO, a vesztesek meg hazamentek a Dome-ból (nem kellett messze menni) és vakarhatják a fejüket, hogyan nyerhették volna meg ezt a meccset.

A támadójáték több mint elég ahhoz, hogy Lombardi-t nyerjünk. A Falcons védelme arra jó volt, hogy 13–3 legyen az alapszakasz mérlege. Elég jelentős különbség. A csapat eljutott az NFC döntőjébe, vezetett 17 ponttal, köszönhetően az őrületes passzjátékának. Ugyanez a csapat elherdálta a 17 pontot (egy héttel korábban 20 pontot): a védelem képtelen volt megcáfolni Dimitroff korábbi állítását, miszerint nem megfelelő a játékosállomány.

Nincs olyan játékos Abraham mellett, aki zargatni tudná az ellen irányítóját, amellett az Ab mellett, aki már 34 éves, sérült bokával játszott, ami egy jelentéktelen meccsen, a Bucs elleni szezonzárón sérült meg. Nincs egy kiváló futás elleni védőnk a falban, nincs shutdown corner. Ne vegyük annak az "éppen most megcsináltam a szükséges play-t" játékost. A szezon elején úgy tűnt/abban bíztunk, hogy ez a védelem sokkal többre lesz képes Nolan alatt, mint a korábbi érában... úgy tűnt... az örök reménykedés szavai.

A tények makacs dolgok 2.: 2011-ben, VanGorder utolsó évében a Falcons védelme 12. helyen végzet (20. a passz ellen, 6. a futás ellen). 2012-ben, Nolan első szezonjában ugyanez a védelem 24. helyen zárt – 23. a passz ellen, 21. a futás ellen.

A tények makacs dolgok 3.: Dimitroff és Smith (aki védekező specialista!!!) irányítása, 5 év alatt az atlantai védelem 24., 21., 16., 12. és végül 24. lett az NFL-ben. Mindez elég volt arra, hogy az alapszakaszban 56–24-es mérleget rakjanak össze, ami egész egyszerűen kiváló. A rájátszásban a mérleg 1–4, ami nem az.

A tények makacs dolgok 4.: A Falcons elvesztett egy rájátszás meccset, amiben az offense brutális 477 yardot hozott, egy héttel a playoff győzelem után, ahol a védelem 491 yardot nyalt be.

A tények makacs dolgok 5.: Egy héttel azután, hogy az ellenfél tight end-je 142 yardot hozott 8 elkapásból, újból szotyiztak és engedtek egy 5 elkapásos – 106 yardos TE-t.

Következtetés: A Falcons nem azért jutott ennyire messze, mert jók. Annak ellenére jutottak idáig, hogy milyen pocsék a védelem, nagy különbség. A sikeresség – 5 pozitív alapszakasz, 4 rájátszás – az offense sikere és akkor is általában az utolsó percek heroikus küzdelmének tudható be. Ugyanez a támadósor ott volt vasárnap is, ott volt a végjátékban és megvolt az esélyük. De nem mehet mindig minden ugyanúgy és amikor megtörténik a baj, már csak egy kérdést tudunk feltenni: Hogy a francba képes kikapni az a hazai csapat, amelyik az első félidőben 24 pontot rak a táblára???

A védelem a 49ers első két támadásánál még ki tudta kényszeríteni a puntot. Legközelebb erre 13 másodperccel a meccs vége előtt került sor. Miután a SF 17–0 hátrányba került ez következett tőlük és a mi védelmünktől: touchdown, touchdown, félidő vége, touchdown, kihagyott mezőnygól, labdavesztés az 1 yardosnál, touchdown.

Amikor megkérdezték hétfőn Smith edzőt, hogy mi a véleménye a védelméről, képes-e SB-t nyerni, így felelt: " Úgy gondoltam Mike Nolan és stábja rendkívül jó munkát végez. De nem fogok egyértelmű igen vagy nem választ adni." Ugye érezzük a kakit a palacsintában?

A Falcons elvert három aranygyűrűvel bíró irányítót idén úgy, hogy 10 labdát lopott tőlük (Brees és Manningék). A playoffban az újonc Wilson jött szemben és az új kezdő Kaepernick. Tőlük egy labdát szerzett a védelem és azt is Julio Jones...

A tanulság: Ha imádott csapatunk nem képes labdát szerezni – egyébként ebben a +/- mutatóban 7. helyen végeztünk –, akkor képtelen bárkit is megállítani. Még mindig nem elég gyorsak, nem elég nagyok, nem elég jók.

A megoldás?: Íme a hiba. Nem könnyű igazi pass rushert vagy shutdown cornert szerezni, nem teremnek a fán. Ha az lenne, eddigre Dimitroff már megtalálta volna. Weatherspoon (2010. 1. kör) egy igazi difference-maker; Jerry (2009. 1.kör) egyáltalán nem az. Edwards, 2011. "nagy" igazolása már a kanyarban sincs. Samuel, a 2012-es importunk egész jó, Robinson, a 2010-es szerzemény, szódával elmegy.

Jó lenne azt mondani, hogy nincs az a probléma, amit ne lehetne leküzdeni jobb játékosállománnyal. Csak hát ugye ez igaz minden más védelemre is. 5 év eltelt, a probléma megmaradt: a Falcons csak addig juthat, ameddig a támadók képesek magukkal cipelni a védelmet. Idén ez az offense majdnem eljutott a nagydöntőbe, majdnem.