Kissé talán túlzás ez a költői cím, mert nem vagyok én költő, maximum egy klaviatúra koptató. De ennél jobb címet nem találtam Mark Bradley újabb írásának, amiben a Falcons vezetőségét dicsőíti, de legalábbis rávilágít újfent jó néhány érdekes dologra. Bradley megírta, én egy kicsit idegen tollakkal ékeskedem, mert csak lefordítottam, ti pedig olvassátok élvezettel.

Megértem, hogy a vereség kiábrándító. Amit nem értek viszont, az az a mennyiségű ócsárólás, ami a szurkolók részéről a Falcons vezetőségét érte. NEM CSINÁLTAK SEMMIT! (Már ha a nyolc szabadon igazolhatóvá váló kulcsjátékos megtartása semminek minősül.) MEG VANNAK ELÉGEDVE A KÖZÉPSZERŰSÉGGEL! (Már ha a zsinórban négy győztes mérleggel befejezett alapszakasz középszerűnek minősül.) NAGYOBB SEBESSÉGBE KÉNE KAPCSOLNIUK! (Mint ha az eszement kapkodás az okos csapatvezetés egyik legfőbb ismérve volna.)

Megértem, hogy a közösség mindig azonnali eredményeket akar látni. Amit nem értek viszont, hogyan lehet ennyire tökéletesen félreértelmezni a Falcons építkezését, tetteit. Azzal a lehetőséggel, amit a médiában való munka nyújt számomra, sokkal több információhoz jutok. Olyanokhoz, amelyekhez a nagy többség soha. Szóval ezért talán megbocsátható, hogy a szurkolók nem látják át teljesen a helyzetet. De én, mint aki 2008 januárja óta a Falcons körül mozgolódok, tökéletesen tudom és látom, hogy Thomas Dimitroff és Mike Smith nem olyan emberek, akik nyugágyakban döglenek naphosszat koktélt szürcsölgetve és a Jóbarátokat nézve, ahelyett, hogy a belüket is kidolgoznák.

Nem, kedves Olvasók, ők okos és céltudatos emberek, és itt szeretném még egyszer kihangsúlyozni a második jelzőt. Nem telik el úgy nap, hogy Smitty és Dimitty ne tennék fel maguknak azt a kérdést, amely minden egyes professzionális csapat vezetőjénél fel kéne, hogy merüljön: Hogyan lehetnénk még jobbak? A 2008-as hirtelen pálfordulás nem elégítette ki őket. (Ha nekik ez elég lett volna, akkor nem vágták volna ki a fél védelmet a fenébe.) A 13–3-as szezon 2010-ben sem töltötte el őket megelégedéssel. (Különben nem mentek volna rá Julio Jonesra egy ötöt fizet egyet vihet akcióval.)

Azt hinni, hogy a Falcons úgy érzi magát, mint egy jóllakott óvodás attól, hogy bejutottak a rájátszás első körébe, na ez óriási tévedés. Azt hinni, hogy ne próbálna meg mindent megtenni ez a vezetőség a siker érdekében, egyenesen sértő az agytrösztök számára, akik a 4400 Falcon Parkway, Flowery Branch, Ga. címen székelnek. Volt már elszúrt draftolás? Persze, hogy volt. Minden egyes megszerzett szabadügynök játékos kiválóan teljesített? Nem. De ez nem "szupercsapat", aminek ne lehetne túljárni az eszén, hiszen senki sem tévedhetetlen.

1984 óta állok kapcsolatban a csapattal és bizton állíthatom, soha ilyet még nem láttam. Megéltem már olyan Falcons vezetést is, akikre még az italom kitöltését se bíztam volna rá, nem hogy egy csapat irányítását. Azok, akik akkoriban is a csapat követői voltak, azokban a sötét időkben, megvetéssel emlékeznek arra az időkre és annak minden egyes mozzanatára. De Dimitroff és Smith mások: ők a Falcons történetének legjobb GM/HC párosa és ez nem csak amolyan tessék-lássék érdem. Bármennyi vélt vagy valós csalódást képes vagyok elviselni a csapattól akkor, ha tudom, hogy ilyen biztos kezekben van.

John Schuerholz (az Atlanta Braves baseball csapat legendás elnöke) lépései sem sültek el mindig jól, de soha nem is gondoltam azt, hogy ne lenne jó kezekben a Braves egy Hall of Fame GM kezei között. Jelenleg ugyanezt érzem a Falcons iránt is, ugyanezt gondolom. Nyertek már Super Bowlt? Nem, de világbajnoknak lenni nem éppen könnyű mutatvány. Schuerholz Braves-ének is öt szezon kellett (amiből az egyikben sztrájk is volt), hogy megnyerjék a World Seriest. Ha az abakuszom nem téved, Dimitroff és Smith most az ötödik évüket tapossák. Ez a csapat pedig napról napra egyre jobban fest.

Új segédedzők érkeztek, ez egyike volt azon lépéseknek, amelyekre nagy szüksége volt a csapatnak és persze ott az új faledző is, nem kérdőjelezhető meg a döntés. Megtartottak nyolc rendkívül fontos, lejáró szerződésű játékost, a csapat sarokköveit, és most. Most megszerezték Asante Samuelt, egykori All-Star játékost, akiben még mindig van elég kurázsi ahhoz, hogy valami nagyot alkosson a secondaryvel.

A fentiek nem éppen egy semmittevős holtszezon jellemzői szoktak lenni. Ez most amolyan röppálya módosítás volt, vagy hívjuk modellfrissítésnek. A Falcons rövid idő alatt nagy sikereket ért el, csak épp még nem a legnagyobbat, de ez nem jelenti azt, hogy ne arra törekednének. Egy mokány kis csapattá nőtte ki magát ez a franchise és csak azért, mert nem hajtottak rá Mario Williamsre, még nem azt jelenti, hogy ne tennének meg mindent a végső győzelemért.

Igazából nem azért írtam most ezt, hogy a védelmembe vegyem őket, nem szorulnak rá. A vezetőség igenis követett el hibákat és a csapat a teljesítőképességének jó, ha 60 százalékát nyújtotta az elmúlt szezonban. De nem látom semmi akadályát annak, hogy Dimitroff, Smith vagy Arthur Blank vagy Matt Ryan vagy Julio Jones ne lennének elég eltökéltek ahhoz, hogy Super Bowlt nyerjenek. Ők mind kiváló elmék és játékosok, ők mindannyian sikeréhesek. A Saints jelenleg nyakig ül... a Falcons pedig visszaülhet az NFC South trónjára. És utána?

2010. március 8-án, amikor a Falcons leigazolta Dunta Robinsont, azt írtam: ez a csapat három éven belül megnyeri a Super Bowlt. Ebből még hátra van egy év. Kiállok amellett, amit akkor mondtam.

Mark Bradley

Remélem élveztétek. Ha már fele annyira élveztétek és magával ragadott titeket a hangulat, mint amennyire engem a fordítás/írás közben, megért minden ráfordított percet. Igyekeztem úgy és olyan hangvételben, stílussal átnyújtani nektek ezt, ahogyan az eredeti szólt. Bízom benne, hogy sikerült.